2015. június 10., szerda

A spanyolhoni Kalocsán jártam

A dallamos nevű Lagartera legalább olyan híres a hímzéseiről Spanyolország-szerte, mint nálunk Kalocsa.  Ez is félreesik a közlekedési csomópontoktól. és nem egyszerű megközelíteni - de ettől kezdve az összes párhuzam sántít.. Aki nem autóval indul útra, annak meggyűlik a baja a közlekedéssel...és itt szinte mindenkinek van autója - igaz irdatlanok is a távolságok...A hímzés fővárosának sincs vasútállomása - pedig az Állomás utca neve azt sugallja, hogy vala lehetett...

A badajoz-i egyszerű expresszvonat 150 kilométerrel száguldott Extremadura tájain nyugatnak, a portugál határ felé mintegy 130 km-nyit - nyilván ekkora sebességhez ki kellett a sínpályát egyenesíteni. Ezt régen megoldhatták itt, és akkor szüntethették meg a lagarterai vasútállomás. Busz sem jár, és a szomszédos, komoly várral büszkélkedő Oropesa de Toledo városka parányi állomásán egy lánnyal kettesben szálltunk le a vonatról.A város és a vár fölöttünk tornyosult ilyenformán:
Érte jöttek autóval - és mivel tüstént megállapítottam, hogy a forgalmista már el is szelelt, igyekeztem kérni tőlük egy taxis telefonszámot. A lányt fogadó fiú készségesen keresett is egyet az okos telefonján, de aki fölvette, kézről kézre adott: végül a harmadik számról biztattak, hogy értem jönnek. Úrnapja volt ugyanis, csütörtök, ami itt nem áthelyezett egyházi ünnep, hanem híres körmenetek munkaszünetes ünnepe. Éppen erre a híres körmenetre indultam volna, de még a párocska lelombozotta hírrel, hogy Úrnapján Toledóban van hatalmas fölvonulás - Lagarterán majd vasárnap tartják - akárcsak itthon. A plakátra sajnos későn bukkantam rá...

A taxis lány szerencsére Lagartera-i volt, és éppen a családi oltár díszítését szakította meg a fuvarozásom végett. Az utcára nyíló garázsban már állt az oltár váza, és itt a következő csoda: éppen csomózott rececsipkékkel volt félig beborítva!
 
Készülő oltárfülkében a háziak - és a család apraja korábbi Úrnapi körmenetre földíszített oltárnál

A körmeneti képeken is úgy láttam, elsősorban varrott recével szokták az oltárokat földíszíteni - Lagarterában is nagyon ritka már a csomózott rececsipke. Mintegy 40 család őrzi az őseiktől örökölt, akár több száz éves drapériákat a kis Jézus szobrocskákkal együtt, és az ünnep előtti napokban öltöztetik föl az oltáraikat. A körmenet előtt aztán csak ki kell tolni fülkével együtt a garázsból az utcára... Hát ebbe a készülődésbe csöppentem bele! Nem is bántam, hogy lecsúsztam a vasárnapi körmenetről, hisz talán meg sem találtam volna a sok oltár között ezt a nekem valót! Mert a legtöbb mai oltár varrott rececsipkével vagy hímzéssel van bevonva...
Alakul a házi oltár

A fehér vásznakon a bibliai jelenetek hátterét a szálhúzást követően barnássárga fonallal berácsozzák az vagdalásos hímzés ismert módján, és így igen plasztikusan tűnnek elő a hófehér alakok.

Balra csomózott rece, jótevőim garázsából, jobbra varrott rece a helyi múzeumból.
Ezek a függönyök az ottani családok féltve őrzött kincsei - jelenleg is negyven família állít föl öntevékenyen ilyen sátrat. A terítőket csak ezen az ünnepen húzzák elő a láda fiából... Nem különösebben gazdag emberek, de ezekben a családokban emberöltők óta volt hely, alkalom és figyelem ahhoz, hogy megtartsák, olykor cseréljék-bővítsék a ghagyatékot... Nagyobb világégés, államosítás, kilakoltatás, államosítás, népességcsere sose volt - semmi nem fenyegette őket... Gondolom, a polgárháború alatt nemigen tartottak körmenetet - de a ruhás ládák azokat az éveket is átvészelték... És a házi oltárokat önállóan díszítik a családok, egyházi irányítás nélkül...
 
A bal oldali függöny - elsősorban olasz oldalakról - ismert mintával készült. A másik függöny sem lehet idősebb a múlt századnál - úgy értem a mintája sem

2 megjegyzés:

  1. De jó, hogy így őrzik a hagyományaikat. Ez menti meg számunkra a szépséges régi kézimunkákat.

    VálaszTörlés
  2. Véletlenek márpedig nincsenek... ismét bebizonyosodott számomra!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...